2020. 09. 15.
HATTYÚ-EVANGÉLIUM
HATTYÚ-EVANGÉLIUM
a tékozló fiú befalazza téglával a szoba ablakait
és hunyorogva néz át a réseken, míg
a függönyt kezére tekerve szalmaszálakat keres
a küszöbön, akárhonnan érkezhet mondat,
jönnek, jönnek a kiköpött, esztelen éjszakák,
mennek az ecetes vágyálmok, a nyugalom
újra jönnek, jönnek a tarkóra szorított pillanatok,
hogy aztán elmehessen a hallgatás,
a térélmény már önmagában nem áll meg,
ahogy a fiú, vonszolja testét és figyelné a fákat,
kenyérmorzsát, virágföldet szór a lepedőre,
hátha egy bolond hattyú odatotyog
és mellé ül, hátha megkérdezi, van-e jó híre,
hátha beszél mennyekről, a repülésről,
a szembenézésről, a hazatérésről, aztán
félbetör egy téglát, hogy ki tudja mit csináljon