A KOLOSTOR FOGLYA
van egy kolostor, amiben több száz
szoba van, ennek folyosóin szeretek
sétálni estelente, miközben egy novícius
nem tud mit kezdeni a belső terekbe
repült pillangókkal, pedig szemtelenség
nevetni. itt sosem volt könyvtár, de
a váratlan népségtől tanult igazán
az apát is, miközben a tizedet számolta
végtelenségig. te könyvekre vártál
és elfelejtettél önmagad lenni, ahogy
lekapcsolták körülötted a villanyt.
kezedbe adhatom újra a keresztet?
borostyán futja be gitárodat, mielőtt
itt hagynád, játszanál rajta valamit?
mert, amint az ablakok be lettek csukva,
csönd ül az asztalunknál. nem akarok
mohó lenni, nem akarok bűnös lenni,
nem akarom, hogy az érzéseim
megfojtsanak, fogd meg kérlek a kezem,
hogy ne remegjen, hogy megnyugodjak.