Tékozló fiúk
—utazóknak
—kiszolgáltatottaknak
—másoknak is
A tékozló fiúk hagyják elpusztulni
a virágokat is. Bezzeg a sóhajokat!
Térdepelnek mind, de könyökük
földet érinti, nem az ágy sarkát.
Apjuk az idővel és az elveszett
tömeggel háborúzik. Kapitulálj! -
kántálják, miközben négykézláb
kúsznak utána, mint kiszivárgott
ima a templom résein— eközben
a boldogtalanok leheletének szele
süvít, torzul, mint birkák teste
a vágóhídon. Meneküljetek el!