MISZTÉRIUM
nincsen ajtó, amit be lehetne zárni,
sötét árnyak nézik a falakat,
amelyeken történeteket mesélnek
el az összehordott kacatok,
egy korhadt kereszt mellett
egy kutya rágó-labdája, amibe
beletört a foga, eltűntek a kövek,
tovább rugdosták az eltévedt
juhok, a szögekkel padlóba
karcolták a 44-es számot, mintha
meghalt volna mindenki, mégis,
jól hallod, figyeld, valahol
zokogást hallhatsz, azóta sem
jobbak a kilátások, gyümölcsök
rohadnak az oltárkőn.