2020. 12. 22.
EPIFÁNIA
EPIFÁNIA
bujkál előlem mosolyod, majd ölelésed
után kajtatok és a házak sötét
ablakaiban látlak újra és újra, néha
ujjaid lógnak, nyújtózkodnak felém,
könyveket, köveket szorongatok,
szorongatom, mert egyszer kezedbe
fogom adni, amíg ecetszínű arcomat
kecskék nyalogatják és nyalogatják,
fürdetnek, vigasztalnak, míg bele-
dadogok az éjszakába, valahonnan
madarak közeledhetnek feléd,
mint egy árva kuporgok a földön,
csillagokat dobálok a szemetesbe,
hogy emlékezz! Csorog alá.