2020. 12. 22.
EPIFÁNIA
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
EPIFÁNIA

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

EPIFÁNIA

 

bujkál előlem mosolyod, majd ölelésed 
után kajtatok és a házak sötét 
ablakaiban látlak újra és újra, néha 
ujjaid lógnak, nyújtózkodnak felém,

könyveket, köveket szorongatok, 
szorongatom, mert egyszer kezedbe 
fogom adni, amíg ecetszínű arcomat
kecskék nyalogatják és nyalogatják,

fürdetnek, vigasztalnak, míg bele-
dadogok az éjszakába, valahonnan
madarak közeledhetnek feléd,

mint egy árva kuporgok a földön,
csillagokat dobálok a szemetesbe,
hogy emlékezz! Csorog alá.
 

Kulcsszavak: vers, kecske, epifánia, jelenés, V, PJ

bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés