INTELEM
kecskék állnak a jelzőlámpánál,
az út túloldaláról gyerekek figyelik, ahogy
szájukból koporsószegek esnek,
arcukon nincs megbánás vagy irgalom,
mégis eltűnnek az intézetbeliek,
a legmagasabb toronyból megfigyelik
őket, de csak levetett cipőikre
találnak, azokban és mindenütt
szerteszórva kiszínezett, szétfirkált
gyerekszív-rajzok, mint intelmek,
válaszul a mocskos kövekre,
majd az ecetszínű égre tekintesz,
oda rajzolnál mérgedben, de
van az a könny, ami nem csordulhat ki.