SZOBOR
van az a szobor, amit nem láthatunk,
csak ha tükörbe nézünk és víz alá
merülünk, ahol az érintkezés annyira
más, annyira földöntúli, mintha
kereszttel karcolnának a tenyeredbe,
de semmit sem éreznél belőle,
mégis finom és elporlad, ez a szobor
más kultúrából való, ahonnan
a tanítások és megbocsátások valók,
ezért olyan szép a zöld, amikor
visszatükröződik a repedésekben,
sem te, sem a szobor nem mozog,
az egymásba vetett hit többet ér,
mint a bálvány magánya és ezért
fontos egy érintés, egy nyom
a másikon, amit nem mutat a tükör