MATUTINUM
mehetnénk egymás mellett, én a kecskén
ülök, amelyiknek olyan nagy a szarva,
kényelmetlen és fájdalommal jár,
mások azt gondolják elfordulsz és
tovább mész, pedig te mezítláb folytatod
az utat, izzadságtól rád tapadnak
a porszemek, a bogaras föld, míg
nekem a szarvak maradnak, amikbe
kapaszkodhatok, így érhetek csak el a kolostorba,
ahol minden este matutinum idején
várok rád, hátha beteszed a lábadat, de
a tenyerem nyomatáról beszélnek
már a püspökök is, tudjuk, hogy nem
fogsz megjelenni többet és nem
a kevés ima végett, mert azt tudod, hogy
egy másik kápolnában lépsz be majd,
ahol fekete az erdő, és csupasz talpad mégsem
fog fázni a rideg földtől, mert a papírlapokat
összeszedted, amiket neked adtam és imafüzetként
lefűzted, de most a talpadat
melegítik, ami mindig jól fog esni