KRÁTER ÉS ESERNYŐ
belezuhansz, hogy egyszer kihúzhasd
magad. megbánod, hogy beleestél,
sőt azt is, hogy benne vagy és bár
a tájból látod a csillagos eget, mégis
sajnálod, hogy csak lentről bámészkodsz,
lassan botorkálsz a homokban
és a köveket keresed, amikkel
megdobáltak, miközben a véletlenül
kinyíló bimbós virágot leszakítod,
ami legközelebb elszáradva elmerül.
nincs esernyőd, sem kabátod, sem cipőd.
odafentről egy arra járó kecske feléd
lök egy esernyőt, megfogod és
nem tudod mi tévő legyél, kinyisd
vagy tovább add a földön hempergőknek.